Család

Sz: Holló Gáspár, Mallár Franciska.

Iskola

Elemi és középiskoláit Kiskunfélegyházán végezte, a budapesti tudományegyetemen jogtudori okl. szerzett.

Életút

Tanulmányai befejezése után Kiskunfélegyházán ügyvéd (1885-től). A Függetlenségi és ’48-as Párt, ill. az Ugron Gábor vezette, különálló csoport tagja, országgyűlési képviselője (Kiskunfélegyházi választókerület, 1887–1918). A 20. sz. elejének egyik meghatározó ellenzéki politikusa, publicistája és szerkesztője. A kormányzati válság alatt az ún. szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának tagja. A nemzeti ellenállás egyik vezetőjeként (1905–1906) lapja, a Magyarország hasábjain, a Fejérváry-kormánnyal szembeni harc eszközeként – többek között – adómegtagadásra, az osztrák áruk bojkottjára szólított fel. A volt ellenzéki koalíció kormányzása idején (1906–1910) az önálló nemzeti bank felállítását követelő csoportosulás vezető személyiségeként hajthatatlanságával egyik előidézője volt pártja kettészakadásának. A pártszakadás után a Justh Gyula vezette radikálisabb szárnyhoz csatlakozott (1909. nov.–1913), ahol elsősorban az általános és titkos választójog kiharcolásáért küzdött, továbbá számos népjóléti követelést fogalmazott meg. Szociális követelései miatt ellenfelei megvádolták a Szociáldemokrata Párttal való együttműködéssel; utóbb újból csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez, de az Egyesült Függetlenségi és ’48-as Párt néven újra egységessé vált pártba már nem lépett be. Az Országgyűlés Közigazgatási Bizottsága tagjaként – többször felszólalt a közigazgatási reformtervezet ügyében. A ’48-as párti politikus az önkormányzatok autonómiája mellett foglalt állást, angol mintára hivatkozva az erős önkormányzatot tartotta a közigazgatás egyik alapegységének, amit azonban a kormányzat szerinte hiteltelenné tett. Kérdéseit és javaslatait könyv formájában is nyilvánosságra hozta (A közigazgatás rendezése a megyékben, városokban és községekben, 1891). Művében elkülönítette a közigazgatási feladatok három típusát: az autonomikus, az önkormányzati és az államigazgatási feladatokat, amelyek közül az első kettő a gyakorlatban egybeolvad. Az autonómiára való törekvés igénye Holló Lajos szerint a nemzeti eszme – az önálló magyar államiság – a közigazgatás alapkövetelménye. Egy magyar közintézménynek tehát úgy kell berendezkednie, hogy az mindenekelőtt a magyar államiság eszméjét szolgálja, és ne a perszonálunión alapuló Osztrák–Magyar Monarchia érdekeit, ugyanakkor a különböző nemzetiségek magyarosítása is burkolt célként megjelent.

Emlékezet

Kiskunfélegyházán született, több mint harminc éven át képviselte szülővárosát az országgyűlésben. Budapesten élt (Terézváros, VI. kerület Teréz körút) és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el; a Kerepesi úti temetőben nyugszik, a síremlék Istók János szobrászművész alkotása. Szintén Istók János alkotta a kiskunfélegyházi Petőfi téren látható bronz mellszobrát (a szobor már 1926-ban elkészült, de csak 1959. aug. 30-án avatták fel). Arcképe az Ország-Világ c. lapban látható, ill. a Linek Lajos által készített karikatúrát az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Kézirattára őrzi. Emlékét Budapesten (Miklóstelep, XVIII. kerület) és Kiskunfélegyházán is utca őrzi.

Elismerés

Kiskunfélegyháza díszpolgára (1906).

Szerkesztés

A Félegyházi Hírlap alapító szerkesztője (1885–1887), a Magyarország c. napilap szerkesztője (1893–1899), főszerkesztője (1899–1913).